Magyarországon az avantgárd a XX. század egyetlen periódusában sem került az irodalmi élet fővonalába. Az egyes irányzatok (legkivált az expresszionizmus és a szürrealizmus) tartalmi vagy formai vonásai jobbára csak másodlagos vagy kísérő jelenségként bukkannak fel a legnagyobbak (pl. Babits, Kosztolányi, Móricz, József Attila vagy Pilinszky) műveiben. Irodalmunk főiránya nem az egyes avantgárd irányzatok szerint alakul; jelentősebb törésvonal húzódik nálunk az avantgárd fénykorában is pl. a konzervativizmus és a modernség egésze, illetve a népi és az urbánus kultúra között. A kiemelkedő alkotások pedig korántsem az egyes avantgárd programok megvalósítására születnek.
A modernizmus ellenhatásaként, a kulturális hagyományok védelmében bontakozik ki nálunk is 1930—1940 táján az újklasszicizmus és az újhumanizmus, lefékezve, illetve megtörve a modernista törekvéseket. Hasonlóképp csökkenti az avantgárd mozgásterét az 1930-as évtized újnépiessége — Erdélyi Józseffel (1896—1978) az élen — és a népi írók mozgalma. A Trianon után elcsatolt területek irodalmi életében a magyar kultúra hagyományainak őrzése volt a messze kiemelkedő cél, ebben sem játszhattak főszerepet az "izmusok". Az avantgárd egyedül a Vajdaságban (Szabadkán és Újvidéken) lelt tartósan otthonra a két világháború között, ahol korábban, a századfordulón a szecesszió is mélyebb gyökereket eresztett.
A második világháború után kb. négy évtizeden át (1948—1989 között) a politika és a művészet viszonyának változásai határozták meg döntően az irodalom szerepeit, feladatait és megjelenési formáit. A Rákosi-kor kultúrpolitikája az avantgárdot (is) elfojtotta, de a Kádár-korszak első évei után már megkezdődött az avantgárd újbóli térnyerése, ennek a magyarországi "neoavantgárd" folyamatnak a vezéralakja már ismét Kassák Lajos volt. Az 1960-as évektől kezdve fokozatosan és általánosan elterjednek — főképp a lírában — az avantgárd formai újításai, és beépülnek a költői kifejezésmód köznyelvébe.
A magyar irodalom egyes képviselői és csoportjai az 1910-es évtized közepén mind az olasz futurizmussal, mind a német expresszionizmussal közvetlen kapcsolatot tartottak. A Nyugat — az impresszionizmus és a szimbolizmus befogadásán kívül — nyitott volt az avantgárd jelenségei iránt is, sőt számukra Kassák folyóiratai újabb megjelenési lehetőségeket biztosítottak: 1915-től A Tett, majd ennek betiltásától (1916-tól) a Ma.
Az 1910-es évtized végére Kassák műhelyében már kialakult az expresszionizmusból és még inkább a konstruktivizmusból elkülönülő aktivizmus. Ebben az irányzatban a társadalmi és technikai haladás eszméi szólaltak meg, a népköltészet és a városi műdal stíluselemeit is befogadva. Az aktivizmus alapelve szerint a művészet: tett. Ez az irányzat a világot technicista látószögből szemléli. A művész a társadalom vezére, "kollektív individuum", a romantikus vátesz modern utóda. Az aktivista stílus: didaktikus, színpadias, agitatív.
Az aktivizmus hívei a Tanácsköztársaság kikiáltásakor a proletárdiktatúra mellé álltak, ezért a kommün bukásakor emigrálniuk kellett. A magyar avantgárd vezérkara Bécsbe költözött, Kassák is csak itt folytatta a Ma kiadását, de az aktivizmus helyett már a nemzetközi jellegű konstruktivizmus, majd az expresszionizmus irányvonalában.
Kassák Lajos (1887—1967) a magyar avantgárd atyja: költő, író, képzőművész és szerkesztő. Avantgárd folyóiratai: a harsányan aktivista A Tett (1915—1916), a mérsékeltebb Ma (1916—1919), ezt folytatja Bécsben, immár nemzetközi figyelmet keltve (1920—1925). Egy számot élt meg a 2 x 2 (1922). A szürrealizmushoz közeledett a Dokumentum (1926—1927),kevésbé volt avantgárd, inkább szociáldemokrata szellemiségű a Munka (1928—1939). Az 1930-as évtizedben Kassák avantgardizmusa is gyengült, az ő művészete is klasszicizálódott. A fordulat évétől (1948-tól) háttérbe szorul. Konszolidálódó kulturális életünkben a nagy sikerű 1960-as párizsi képzőművészeti kiállítása után nyerte el rangját, immár ismét az avantgárd vezéralakjaként.
Uitz Béla (1887—1972) festő, Kassák közvetlen munkatársa már 1915-től. Bécsben szerkeszti és kiadja az Egység c. lapot.
Komját Aladár (1891—1937) költő, 1917-ig Kassák körének tagja.
Simon Jolán (1885—1938) dadaista stílusú színésznő, Kassák felesége.
Németh Andor (1891—1953) Kassákkal együtt kiadja a 2 x 2 című lapot — 1922-ben, egyetlen alkalommal —, itt jelenik meg az A ló meghal a madarak kirepülnek c. Kassák-költemény.
Barta Sándor (1897—1938) Kassák köréhez tartozik és a Ma munkatársa, 1922-től már saját lapokat szerkeszt.
Sinkó Ervin (1898—1967) délvidéki költő és szerkesztő; folyóirata Bécsben a Testvér volt (1924—1925), ezzel a keresztény és a kommunista szellemiség ötvözésére törekedett.
1926-ban (az általános amnesztia következtében) az emigránsok hazatérhetnek, Kassák ekkor a Dokumentum c. folyóiratot kezdi szerkeszteni, eköré már a szürrealisták csoportosulnak.
Moholy-Nagy László (1895—1946) képzőművész, építész és szakíró, Bécsben Kassákkal együtt társszerzője az Új művészek könyve (1922) című kiadványnak.
Déry Tibor (1894—1977) bécsi emigrációban jelenteti meg a Ló, búza, ember c. avantgárd verseskötetét (1922). Hazatérve 1926—1927-ben Kassák szerkesztőtársa a Dokumentumnál, Illyés Gyulával együtt.
Németh Andor (1891—1953) költő, író és kritikus, Bécsben Kassák munkatársa a Ma és a 2 x 2 lapnál, majd Magyarországon a Dokumentum szerkesztésében. József Attila közeli barátja.
Palasovszky Ödön (1899—1980) költő, író, színházi vezető, a magyar avantgárd jelentős alakja.
Tamkó Sirató Károly (1905—1980) költő és műfordító. 1930—1936 között Párizsban él. Saját irányzata a síkköltészet ("planizmus"). A Dimenzionista manifesztum c. kiáltványában (1936) a művészi kommunikáció többletlehetőségeit tárgyalja. Idehaza a magyar gyermekirodalom jelentős alakja lesz.
Pilinszky János (1921—1981) a klasszikus modernséget a XX. század közepén megújító költő. Az avantgárdból csak a szabad verset veszi át.