A magyar barokk irodalom kiemelkedő alakja. Írói, költői munkássága a legnemesebb értelemben vett nemzetszolgálat. Kisebb idilljeivel együtt az Adriai tengernek Syrenája (1651) kötetében adta ki 1645-46 telén írt Szigeti veszedelem eposzát. A 15 énekből álló eposz követi a klasszikus hagyományokat, dédapjának, s önmagának állít vele emléket. Műve példát akar adni a magyarságnak. A katona-költő hadtudományi munkáinak is nevelő célzata van (Tábori kis tracta, 1646-51; Vitéz hadnagy, 1650-53; valamint Az török áfium ellen való orvosság című röpirata, 1661). A múlt értékelésén túl a nemzeti királyság gondolatával foglalkozik elemző kritikai művében a Mátyás király életéről való elmélkedésekben (1656-57).