A késői reneszánsz protestáns művelődés kiemelkedő alakja. Az európai tudományos közvélemény számára először közvetítette a magyar nyelvet és kultúrát. Latin-magyar szótára (Dictionarium Latino-Ungaricum et Ungaro-Latinum, 1604) kiemelkedő nyelvészeti munkája, ugyanúgy új magyar nyelvtana (Nova grammatika ungarica, 1610). Legismertebb műve a 130 dallamra írt 150 zsoltárának gyűjteményes kiadása, a Psalterium Ungaricum (1607). Zsoltárverseiben megmutatkozik a gyülekezeti-közösségi költészet, melyben hangot kap a magyarság szorongatottságának érzése. 1608-ban megjelentette az átdolgozott Vizsolyi Bibliát.