Napóleon hadnagyaként, majd tisztviselőjeként, Napóleon bukása, a Bourbonok visszatérése után imádott Itáliájába megy, s pénzkeresetként írni kezd. Útirajzok, festészettörténet, Rossini élete (1824), naplók, vitairatok után megírja első regényét, az Armance-t (1827). A sikertelen regény után kiadja a Vörös és fekete (1830) című karrierregényét. Öt év múlva trieszti konzulként kiadja a polgárkirályság félelmetes leleplezését, a Vörös és fehér című regényét. Novellái (Itáliai krónikák, 1839) után megírja élete fő művét, A pármai kolostort (1839). Korának legbátrabb kritikusaként regényeiben álomviláguktól megfosztott fiatalok jelennek meg, akik nekivágnak az életnek, s előbb-utóbb mind bemocskolódnak, koruktól romlottá válnak.