Hosszú ideig csak az irodalmi elitnek író szerző első jelentős színpadi műve, a Godot-ra várva az abszurd dráma alapműve. (1952). A játszma vége (1970) az író drámai művészetének másik vonalát emeli ki, a teljes semmibe hullás peremén játszódó darab a Lear király paródiája. Rövid Proust könyve (1931) a szakirodalomban máig kiemelkedőnek számító filozófiai értelmezés. A visszhang csontjai (1936) című verseskötetét a szürrealista automatikus írás, T. S. Eliot-i költői példája ösztönözte. A szürrealisták által kedvelt fekete humor változata Murphy (1938) című regénye. Beckett hősei elidegenedett világban élnek, de mégsem képesek lemondani a jelentésről, létezésük értelmet keresik.