Költészete a római szerelmi elégia első klasszikusaihoz (Tibullus, Propertius) kapcsolódik, szerelmi elégiáinak megkezdett sorozata, az Amores (’Szerelmek’, i. e. 16) öt könyve. A Kr. e. 1-ben közreadott dalgyűjteményt a képzelete alkotta Corinnához címezte. Felfedezi a verses levél irodalmi formáját, amelyet a Hősnők levelei című gyűjtemény darabjai képviselnek: tizennégy mitológiai hősnő és Szapphó panaszlevei szerelmeséhez. Megírja a tizenöt könyvre osztott, görög és római átváltozás-mítoszok hexametrikus sorozatát, az Átváltozásokat (Kr. u. 2). A később „a pogányok Bibliájának” nevezett művét „folyamatos éneknek” nevezi a szerző, így az eposz műfajához áll a legközelebb.