Az orosz irodalomban Gogollal kezdődött a kisember groteszk ábrázolása, amelyet analitikus módszerével Dosztojevszkij folytatott, majd Csehov fejezett be. Hivatalnok típusainak lehetetlenségig élezett tragikomikuma már az abszurd ábrázolás felé mutat. Ez leginkább nagyszerű novelláinak világában látható (A köpönyeg, 1842). A kozákság kultusza (Tarasz Bulba, elbeszélés a Mirgorod kötetben, 1835), ábrándok és külvilág ellentétei (Arabeszkek, 1835, pétervári elbeszélései), a valóság és a rögeszme kapcsolata (Az orr, Egy őrült naplója), vidéki erkölcsöket kifigurázó vígjáték (Leánynéző), az orosz kisváros világának kinevetése (A revizor, 1836, komédia) jelzik sokszínű, kora társadalmának egészét átfogó művészetét.