Költészetére hatott a népköltészet, József Attila népies szürrealizmusa, a természet és ember bensőséges kapcsolata, amit keresztény- és folklórmotívumokkal gazdagított (Adjon az Isten, Kiscsikósirató, Csodafiú-szarvas). A bolgár költészet szakavatott fordítója. A politikailag megcsalatott költő humánus magatartása alakította ki a dalformából az epikus számvetés és a képi megjelenítés egyesítésével sajátos mitologikus hosszú-énekeit (Gyöngyszoknya, 1953). Verskompozícióinak középpontjába a pusztulás erőivel, a megaláztatással szemben álló embert állítja (Ki viszi át a szerelmet). Illúziók nélkül alakul ki látomásos-metafizikus dalaiban a remény a cselekvés erejében (Himnusz minden időben, 1965), vagy az emberi értékek pusztulása (Búcsúzik a lovacska).