Balzac, Honoré de (1799-1850)

Francia író.

Életét az irodalomnak szenteli. A realista regény megteremtője. Ugyanolyan tudományos igénnyel akarta tanulmányozni a társadalom mozgástörvényeit, mint kora természettudósai. Ennek eredményeképpen született meg a világirodalom legnagyobb ciklusának dantei mintán alapuló ötlete, az Emberi színjáték (1842-től induló) 40 kötete. Társadalmi freskója igen széles. „Tanulmányai” közt találunk történelmi regényt (Huhogók, 1829) magánéleti-erkölcsi problémát (Goriot apó, 1835), vidéki életet elemző (Eugénie Grandet, 1833) regényt. Többször jelenik meg műveiben a jó erőtlensége a gonosszal szemben; ez az Elveszett illúziók (1837-43) vagy a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1839-47) regényei alaptémája is. Állandósult alakjait mindig egy uralkodó szenvedély mozgatja. Balzac hatása a modern regény fejlődésére a társadalmi regény műfajában a legnagyobb.