A romantika esztétikájával mindinkább szembeforduló művész első remekműve a Szent Antal megkísértése (1849) című filozófiai költeménye. Igazi írásművész. Főművét, a Bovarynét (1857) először csupán a romantika kegyetlen szatírájának tekintették, valójában realista, naturalista regény, e műfaj megteremtője. Minden jelkép ebben a műben; Emma Bovary alakjának, világának bemutatása az emberi sors legmélyebb és legköltőibb jelképe. A Szalambo (1863) történeti regény után megírja a maga és nemzedéke érzelmi, erkölcsi és társadalmi történetét, az Érzelmek iskoláját (1869), mely önéletrajzi ihletésű halhatatlan szerelmi témájával betetőzője a század nagy lírai regényvallomásainak.