A XX. század eleji új költészet elindítója, az avantgárd előfutára. Szeszek (1913) című első jelentős verseskötete a modern líra kezdete. A kötet nagyrészt önéletrajzi ihletésű szimbolista verseket tartalmaz, de jelen van benne kubista ars poétikája, az Égöv, valamint a szimultaneizmust mutató Vendémiaire. Másik nagy kötetében, a Kalligrammákban (1918) tovább folytatja a vers megújításának kísérleteit: a prózai fogalmazás szabad verssé tördelése, a köznapi beszélgetés költőiesítése jelenik meg verseiben. A meggyilkolt költő (1916) című önéletrajzi regénye elbeszélő művei közül a legjelentősebb. Szürrealista drámája a Teiresziász emlői (1917).