Korának művészegyéniségeiről írott cikkei, versei után adja ki a század egyik legjelentősebb verseskötetét, A romlás virágait (1857). Ő a nagyváros költője, a századközép bohém életét élő spleen, a nagyvárosi ember belső világának szószólója. 1860-ban jelent meg Mesterséges Paradicsomok, Ópium és hasis című esszéje, mely a dekadens irodalom alapművei között szerepel. Irodalmi tanulmányai (Romantikus művészet), képzőművészeti kritikái (Esztétikai érdekességek, 1868) csak halála után jelentek meg.