A francia regény nagy alakja, társadalmi-politikai problémákra érzékenyen reagáló író. Írói hírnevet az 1942-ben megjelent filozófia esszéje, a Sziszüphosz mítosza és regénye, a Közöny szerzett számára. Az élet abszurditását fejezi ki két korai, 1944-es drámája, a Caligula és A félreértés is. A szolidaritás gondolatát sugallja A pestis (1947) című regénye és Az ostromállapot (1948) drámaallegóriája. A forradalom problematikáját fejti ki A lázadó ember (1951) című tanulmánykötete. Ennél sokkal ironikusabb utolsó regénye, a szimbolikus értelmű A bukás (1956). Művei filozofikus gondolatisággal megírt, az életet ambivalenciájában felfogó alkotások.