A versláb: rövid és/vagy hosszú szótagokból álló alapegység. A szakirodalom mintegy 40 verslábat tart számon. A gyakoribb verslábak rendszere az alábbi táblázatban olvasható. Példaként a XIX. századi nyelvész Fogarasi Jánosnak azokat a javaslatait közöljük, amelyekkel - a nyelvújítás híveként és harcosaként - a görög-latin szakszavakat ki szerette volna küszöbölni. (Az átnevezéseket a szakmai közvélemény nem fogadta el.)
| A versláb neve: | Képlete: | Példa: | |
| Kétmorás: | pirrichius | pici | |
| Hárommorások: | jambus trocheus (choreus) tribrachis |
|
szökő lejti szapora |
| Négymorások: | daktilus anapesztus spondeus |
|
lengedi lebegő lépő |
| Ötmorások: | krétikus | ugrató | |
| Hatmorások: | choriambus "ionicus a minore" "ionicus a maiore" |
|
lengedező hadi lépő lépő hadi |
A verslábak közül a spondeus és a pirrichius csupán kiegészítő szerepet szokott kapni. A versritmus meghatározó lábai az emelkedő verslábak (a jambus és az anapesztus), illetve az ereszkedők (a trocheus és a daktilus). A szimmetrikus verslábak (a krétikus és a choriambus) kivételes fokú harmóniát éreztethetnek, ezért is kaphatnak fontos szerepet a prózai szövegek zárlataként is.
Ritkán, de annál intenzívebb zenei élményt keltve fordul elő a két jónikus (a "ionicus a minore" és "a maiore").