A szöveg formája lehet vers vagy próza. A vers olyan szöveg, amelynek hangzásbeli (kivételként: írásbeli) kötöttsége van, azaz valamilyen ritmusa. A ritmus: szabályos ismétlődés, azonos vagy hasonló jelenségek bizonyos időközönkénti visszatérése. A próza olyan szöveg, amelynek nincs ritmusa. A verses forma a szépirodalomban többnyire a lírai művekre jellemző, de korántsem kizárólagosan. A vers a szépirodalmon kívül is megjelenhet, pl. a mondókák és egyéb rigmusok szövegformájaként.
A ritmus az emberi hang valamely fizikai tulajdonságain alapulhat, tehát valamelyik fizikai jelenség ismétlődik szabályos időközönként: a leggyakrabban a hangerő vagy az időtartam, ritkábban egy-egy hang (vagy nagyobb nyelvi egység), továbbá egyes nyelvekben a hangmagasság.
Az ősi európai irodalmakban gyakori önálló ritmuselem volt az alliteráció. Az alliterációs vers ritmusát a félsorok azonos hanggal (a legtöbbször azonos mássalhangzóval) való kezdése adta.
Az európai irodalmakban két fő versrendszer terjedt el: a hangsúlyos és az időmértékes. A hangsúlyos ritmusrend alapja a hangerő szabályos váltakozása; az időmértékes verselés a szótagok időtartamának ritmusára épül.
A hangmagasság lüktetése az európai versekben inkább csak kísérő jelenség, pl. az időmértékes ritmust éreztető szövegmondás során, az ún. skandáláskor a hosszú - és egyben hangsúlyt is kapó - szótagot néhány hanggal magasabban szoktuk ejteni. Az időmértékes verselés tehát komplex jelenség: alapvetően a szótagok időtartamára épül, de másodlagosan a hangsúly és a hangmagasság is szerepet kap benne.
A vers és a próza között számos átmenet létezik.
Bizonyos korlátok között a prózában is előfordulhat ritmus: ismétlődhet a mondatszerkezet, szabályosság jelentkezhet a többszörösen összetett mondaton belül is, továbbá jelentkezhet valamilyen ritmuselem pl. az egyes mondatok végén (= ritmikus zárlat, ún. "clausula").
| Például: |
|---|
| Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol... |
| : Az a fekete folt |
| Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt- most már le van vágva és föl van deszkákra fűrészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle - az a dicső asztal, melyhez majd oda ül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság. |
| 1848. júniusi választási beszéde. |
| A tagmondatok zárlataiban jambikus és trochaikus bimeter, ("fenyőfa volt", "meggyalulva", "-jön belőle") a mondat legvégén pedig choriambus ("és a szabadság") fedezhető fel. |