Szabad vers

A szabad vers régebbi változatában (mely a XVII. századi francia irodalomban virágzott; a neve itt "verse libre" volt) olyan verses szöveget jelentett, amelyben különféle ritmusok jelentek meg, egységes ritmusrend azonban nem. A franciáknál a leggyakrabban a váltakozó hosszúságú jambikus verssorokat tekintették ilyennek. A magyar irodalomban Petőfi is alkalmazta.

A szabad vers XX. századi modern változata (angol nevén "free verse"; úttörője a XIX. századi amerikai Whitman) még kevésbé alkalmaz ritmuselemeket. A szöveg verssorokra tagolódik, egyéb akusztikai jellemzője nincs, legfeljebb a zárlatokban.

Például:
Bájos vala ő!
Mint a pipacsból
Font koszorú,
Vagy mint a bakter dárdájába ütődött
Éjjeli holdsugár.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.
Petőfi Sándor: Az apostol
Sárga gyümölccsel hajlik
és vadrózsával telten
a tóba a part,
ti boldog hattyúk;
és csóktól ittasan
csobban meg fejetek
a szentül józan vízben.
Hölderlin: Az élet fele (Keresztury Dezső fordítása)
Hallom Amerika dalát, hallom sokféle szent énekét,
A kézművesekét, mindegyik aszerint dalolja a magáét, hogy jókedvű-e vagy komoly,
A magáét dalolja az ács, miközben a deszkáját vagy a gerendáját méri,
Whitman: Hallom Amerika dalát (Szabó Lőrinc fordítása)
Az 1. és a 2. sor krétikusra végződik.
Tekintsd az ég madarát, ki segit annak, ha sikolt?
Vedd a tölgyet, az órjást, mikor nyögve törik el a viharban,
Tekintsd a borjat, amely még szopna s a hídra viszik
És minden egyebet, ami szomorún megy nem áhitott célja felé.
Füst Milán: "Ha csontjaimat meg kelletik adni" (Arany)
én láttam párist és nem láttam semmit
szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson
anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől
nevetni akartam előttük de nagyon szégyelltem hogy
két nadrág van rajtam gatya nélkül
bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek