A rím: a szavak szóvégi összecsengése. Járulékos költői eszköz; mind a hangsúlyos, mind az időmértékes versben megjelenhet, de a magyar verstörténetben a tagoló, majd az ütemhangsúlyos versben tűnt fel először.
Az azonos alakú szavak, ill. szóelemek rímeltetése bravúros lehet.
| Például: |
|---|
|
"... a tettekért" "... az elkövetettekért" |
A rím hatását növelheti továbbá: a rím terjedelme, tisztasága, ritmikai egyezése, újszerűsége és esetleg a hasonló-azonos hangzású szavak jelentései közötti kapcsolat is.
A rímelő sorvégek közül az első a rímhívó, a második a felelő vagy válaszoló rím. A nem rímelő ("rímtelen") sor neve a különben rímes versben a vaksor, a jele: x.
A rím az elhelyezkedését tekintve végrím, de ritkábban a verssorok más helyein is előfordulhat, pl. belső rímként.
A rím terjedelmét a rímelő egység szótagszámával mérjük. A gyakoriak az 1-2 szótagosak, az ennél hosszabbak már bravúrosak.