A makáma: rímes próza. A szöveg verssorokra tagolódik, a sorvégek összecsengenek, de a szöveg minden (vagy csaknem minden) egyéb vonatkozásában prózai. Az arab irodalomban született.
| Például: |
|---|
|
Mindazonáltal én megkísértem, - úttörőnek bukni is érdem; - aztán meg nem szabad-e, kérdem - prózát versben írni - már így ni! - mikor annyi verset írnak prózában - a két nemes magyar hazában, - de kivált mostanában. |
| : A poloska |
|
Ó, nem ejt, hová is ejtene le, - ahol őrt nem állna tárt tenyere? - Hanem minket, akik itt, - kívül húsa végtelenjén, - végtelenje színe fennjén - kivirágzunk egy kicsit, - egyenkint e roppant - kéz a nagy sötét Maroknak tompa végtelenébe roppant - és szorít, szorít, szorít - úgy mint rég a bájos Doktort, a középkorit: - előbb szemét elborítá, - aztán lelkét kiszorítá, - aztán húsát szétporlítá - aztán-aztán mindmaig - őrli-őrli csontjait... |
| : Isten kezében (Keresztény makáma) |
|
Így dühöng már nálunk is a rön, s e bús helyzetben csak egy az öröm, Hogy alakuljon a helyzet bármi sötéten, nekem nincs is, kérem, Bankbetétem. |
| : A debreceni run (Szomorú makáma a háborúról) |
|
Nagyérdemű közönség! - Szép hölgyek, jó urak, tessék, tessék! Panorámában látható minden nevezetesség. - A világ minden szépsége és csodája - és minden szépség és csoda koronája: - a női nemnek varázsa és bűbája! |
| : Makáma |