Körmondat

A körmondat: művészien szerkesztett többszörösen összetett mondat. A klasszikus körmondatban az előkészítő rész a legtöbbször párhuzamokból áll, és a záró rész a gondolat teljes (logikai-érzelmi) kifejlődését tartalmazza. A barokk körmondatban az előkészítő rész szövevényes, bonyolult. A romantikus körmondat vagy tiráda jellemzője a lezáratlanság, a folytathatóság. A körmondat mesterei: Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc, Eötvös József, Petőfi Sándor, Jókai Mór és Kossuth Lajos.

Például:
Ki magáért fárad, gyakran csalatkozik; ki lelke erejét hazájának szenteli, annak tettei előbb-utóbb sikerrel koronáztatnak meg; s a siker felől az emberiség elismert haladása biztosít.
Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
Eljön az idő, s társaid körében neked is fel kell állanod, s a köztanácskozásokban élő szóval részt venned; s érezni fogod, miképen az ékesszólás, s mindaz, ami erre megkívántatik, oly szükség, mi nélkül közdolgokban résztvevő polgár közvetetlen nem hat.
Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
Azért tegyünk törvényt magunkra, vétkesítsük magunkat, sirassuk most bűneinket, hogy akkor ne sírjunk, mikor a világ előtt bűneink kitudódnak, mikor az utolsó sentencia kiadatik: hanem az igazakkal örüljünk és vigadjunk örökkön-örökké.
Pázmány Péter: Az utolsó ítéletnek rettenetességérűl
Ha ma mi vagyunk e nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, ez mindegy, a nemzet ezzel a minisztériummal vagy másokkal kell hogy megmentse a hazát; de hogy akár ez a minisztérium, akár a másik megmenthesse: a nemzetnek erőt kell teremtenie.
Kossuth Lajos 1848. július 11-ei beszéde a haderő megajánlása ügyében