A jónikus (a choriambushoz hasonlóan) nem versláb, hanem kólon: egy pirrichius és egy spondeus állandó kapcsolata. Két válfaja: az emelkedő jónikus (ionicus a minore, "kisebbel induló jónikus"; ). és az ereszkedő jónikus (ionicus a maiore, "nagyobbal induló jónikus"; ). Kizárólag ereszkedő jónikusokból felépülő kólonverset a magyar költészetben nem ismerünk, olykor azonban egyértelműen kimutatható ez a képlet más ritmusegységekkel párosítva (Babits: Laodameia): Példák az ionicus a minoréra:
(ionicus a maiore): erős zeneiségű, emelkedő versláb
| Például: |
|---|
|
A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon, fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már, [...] |
| : Töredék a halálról |
|
A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. |
| : Tartózkodó kérelem |
| A 2. sor második lába csonka. |
|
Takaród hadd igazítsam, puha párnád kisimítsam, legyen álmod kerek erdő, madaras rét, bokor ernyő. |
| : Legyen álmod... (Rongyszőnyeg II.) |
|
Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján, arany égen ül a bárány, belezendít, citeráján. |
| : Magyar etüdök |