Hexameter

Az ógörög költészet egyik legrégibb sorfajtája a hexameter. Elsősorban az eposzok és a "homéroszi" himnuszok versformájaként közismert.

A hexameter: hat lábból álló daktilikus verssor. A daktilust általában helyettesítheti a spondeus, de az 5-6. láb, azaz a sorzárlat mindig ritmusú (adóniszi kólon). A tiszta daktilikus sor élénk és gördülékeny, a sok spondeus lassít, monotonná tesz. Metszet a hexameter ritmusképletében nincs, de értelmi metszet a sor közepén gyakran van, többnyire a 3. daktiluson vagy spondeuson belül, az első szótag (az arszisz) után: a verssor így nem törik meg. Második metszet gyakran található a 4. láb után, így a zárlat még erősebb. Alapképlete a verslábak elkülönítésével:

Például:
Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét,
vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,
[...]
Homérosz: Iliász (Devecseri Gábor fordítása)
A "Péleidész" diftongusa itt két rövid, az "Akhileuszét"-éje egy hosszú magánhangzó.
A fordító másik változatában a propozíció kulcsszava kerül a verssor - és az egész mű - legelejére, bár a "Haragot" szó csak akkor daktilus, ha a hangsúly az első szótagot megnyújtja:
Haragot, istennő, zengd Péleidész Akhileuszét,
[...]

És legelőször erős pajzsot kalapált ki az üllőn,
Homérosz: Iliász (Devecseri Gábor fordítása)
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott,
[...]
Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta,
mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,
[...]
Homérosz: Odüsszeia (Devecseri Gábor fordítása)
Harcokat énekelek s egy hőst, akit Ítaliába
[...]
Vergilius: Aeneis (Lakatos István fordítása)
Hajdann egy falubann, a Nyírenn-é vagy az erdő-
[...]
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
Elbeszélő költészetünkben először jelenik meg itt a hexameter, nyelvjárási alakokkal.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Vörösmarty Mihály: Zalán futása
Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott
Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is?
Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz
Játszik öreg földünk
Fiatal sugarával a napnak,
Pajkos enyelgés közt
Egymásnak csókokat adnak.
Petőfi Sándor: Játszik öreg földünk - Felhők