Az ütemet megelőzheti egy szervetlen egység, többnyire hangsúlytalan szó vagy szócsoport: a felütés vagy ütemelőző (ném.: Auftakt).
| Például: |
|---|
|
A nap tüze látod a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy hős evoét a fénybe kiált. |
| : Március |
| Ha a verssorok legelső szótagja ütemelőzőnek tekintendő, utána daktilikus a ritmusa, azaz ereszkedő lejtésű; a 3. és a 6. sor végén csonka láb van. Felütés nélkül a vers anapesztikus, és így a másik ritmusrend, az emelkedő is érezhető. |
|
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, [...] |
| : Szeptember végén |
| Ha felütésnek éreztetjük az első szótagot, akkor utána egészen a sor végéig mindig daktilusokat találunk, és így a verssor ereszkedő jellegű. Ha viszont az emelkedést érezzük benne (azaz anapesztusokat), akkor a sor spondeussal kezdődik, és nem a sor elején van a hiányos láb, hanem a sor végén. |