Felütés, ütemelőző

Az ütemet megelőzheti egy szervetlen egység, többnyire hangsúlytalan szó vagy szócsoport: a felütés vagy ütemelőző (ném.: Auftakt).

Például:
A nap tüze látod
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy hős evoét a fénybe kiált.
Áprily Lajos: Március
Ha a verssorok legelső szótagja ütemelőzőnek tekintendő, utána daktilikus a ritmusa, azaz ereszkedő lejtésű; a 3. és a 6. sor végén csonka láb van. Felütés nélkül a vers anapesztikus, és így a másik ritmusrend, az emelkedő is érezhető.
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
[...]
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Ha felütésnek éreztetjük az első szótagot, akkor utána egészen a sor végéig mindig daktilusokat találunk, és így a verssor ereszkedő jellegű. Ha viszont az emelkedést érezzük benne (azaz anapesztusokat), akkor a sor spondeussal kezdődik, és nem a sor elején van a hiányos láb, hanem a sor végén.