Felező, négyütemű 12-es

A felező, négyütemű 12-es már megvolt a régebbi magyar költészetben. Gyöngyösi István óta lett a magyar elbeszélő költészet általános versformája. Alapképlete: 6||6 . A félsorok leggyakoribb tagolása a 4|2 vagy a 3|3, de előfordul a 2|4 is.

Például:
Ha folyóvíz vónék, bánatot nem tudnék.
Hegyek-völgyek között lengedezve járnék.
4|2||4|2
4|2||4|2
Népdal
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
[...]
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
[...]
3|3||3|3

4|2||4|2
Petőfi Sándor: János vitéz
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit raktak estig, leomlott reggelre.
4|2||3|3
4|2||3|3
Kőműves Kelemen, népballada
Siralmas énnéköm tetüled megválnom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom.
Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!
3|3||3|3
2|4||2|4
4|2||4|3 (!)
Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege.
3|3||3|3
2|4||4|2
Balassi Bálint: Borivóknak való
Ó én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár isten hozzád!
4|2||2|4
4|2||3|3
2|4||4|2
3|3||4|2
Balassi Bálint: Ó én édes hazám, te jó Magyarország...
(A 2. sorban az első ütemben a második szótag a hangsúlyos, a második ütemben a -ség- szótag kap mellékhangsúlyt.)