Ha a versmondat átlép a következő sorba, áthajlás (francia: "enjambement") jön létre. Ez a költői eljárás a szöveg áradását éreztetheti-növelheti. Az ilyen verset többnyire a versritmus éreztetése nélkül, csupán értelmi hangsúlyozással szokták mondani. Helyzeti fajtái: egy versmondat vége átcsúszik a következő sorba (átvetés), egy versmondat eleje még az előző sor végén helyezkedik el (hátravetés). Minél erősebben összetartozó szószerkezeteket (vagy éppen álszintagmákat) választ el az áthajlás, annál nagyobb a hatása. Még szavakat is elvághat.
Például: |
---|
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szivemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod, és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. |
Anna örök | :
Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! |
Születésnapomra | :
Partra dönt a tó: nagyitóüveg- húsa alatt ingó terméskövek dagadnak-fogynak, ahogy éleik szöge a híg kristályban megtörik, [...] |
A földvári mólón | :