Az akrosztichon: versfőkbe (vagy a vers más részébe, pl. a sorvégre) rejtés, azaz valamilyen információnak, pl. a szerző nevének vagy üzenetének elhelyezése. A reneszánszban divat volt, Balassi Bálint is élt vele.
Például Egy útonjáró szerzette ének... c. költeményének negyedik soraiban "Ekhó" mondja ki a keresett nevet vagy fogalmat (és ráadásul ez a szó rímel is a korábbi három sorvéggel):
|
Ekhó, nagy kínomba, kibe szép Júlia engem vertengeni hágy, Mi könnyebbíthet meg s mitűl leszen ésmeg kemény szive hozzám lágy? Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg s mi az mire szívem vágy?
Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát, ott ki vigasztalhatna? Búm helyett örömet, gyönyörü életet nekem ott ki adhatna? Igazán ki neve, kit jómnak felette lelkem oda kivánna?
|