Az aiol versritmus: az időmértékes ritmusnak a lírai versekben kialakult, gazdag rendje. Korábban az ógörög költészetben csak a hexameter és a disztichon volt használatos, az ún. daktilikus versformák. Az aiol nyelvjárású lírában a többféle tartalom kifejezésére számos más versláb (pl. a jambus és a trocheus) és kólon is kifejlődött, és rövid idő alatt kialakult az időmértékes versszerkezetek ma ismert csaknem teljes választéka:
Az aiol ritmusrend jellemzői: az állandó ritmusú sorok (a szapphói, az anakreóni, az alkaioszi, az aszklepiadészi, a glikóni stb.). A sorok első két szótagja általában közömbös (ez az "aiol bázis").