A szünet: a verstanban olyan határ, amely a versszakok végén csaknem mindig, a sorok végén gyakran fordul elő. Megjelenhet továbbá a félsorok közt (a metszetnél), illetve a sorokon belül másutt is.
| Például: |
|---|
|
Falon az inga lassu fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár [...] Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rímek. [...] Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben... |
| : Jó éjszakát! |
|
[...] nincs műszer, mellyel mindez jó megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, [...] |
| : Nem tudhatom... |
|
[...] de hisz lehet talán még! A hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! S fölkelek! |
| : Erőltetett menet |
| Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! |
| : Huszt |
| A pentameter második félsora előtt általában szünet van. |