Az expresszionizmus
Két irányzat:
- figurális expresszionizmus
- kifejezően torzított formák, de a valóság világosan felismerhető
- érzések hangsúlyozása mozdulatokkal, arckifejezésekkel, gesztusokkal
pl. Giacometti: Erdő
Barlach: Flótás (© Ernst Barlach Lizenzverwaltung Ratzeburg)
Matisse: Tánc
Munch: Pubertás
Nolde: Próféta (fametszet);
Emil Nolde (1867-1956): Utolsó vacsora
- absztrakt expresszionizmus
- nem valóságrészletet ábrázol
- belső mozgás, lüktetés
- érzelemkifejezés pusztán színekkel és formákkal
pl. Kandinszkij: Sárga, vörös, kék;
Körív csúcsokból;
Fúga
Marc: Küzdő formák
Ami közös:
- látomásos, lebilincselő erő
- kifejező, felerősített színvilág
Képzőművészeti képviselői:
Giacometti, Barlach, Nolde, Mattisse, Munch, Kandinszkij, Marc
Zenében: diszharmónia, atónia, ellentétesség jellemzi.
Pl. Schönberg, Webern, Berg, Sztravinszkij, Bartók.
Az impresszionizmus ellenpárjaként született. Hátterében ott van a 20. század eleji válságérzet, a filozófia új irányai, az egzisztencializmus és a freudizmus.
Előzményként hivatkoztak Van Gogh, James Ensor, Edvard Munch festészetére. Alkotói szándéka szerint a művész legbelső érzelmeinek kivetítése a világra, de nem passzív viszony, egyben átalakítása környezetének; a művész lát, megél, újjáteremt. Céljuk a színek, formák felszabadítása, a hangsúlyozott tartalmat a kifejezés szolgálatába állítják. A színek drámai kezelése, a formák eltorzítása révén hatásos felhívó jellegű, sokszor szociális mondanivalót hordozó alkotás jön létre.
Az expresszionizmusnak a német művészetben több előfutára volt: "Phalanx", majd a "Die Brücke", a "Neue Sezession" (1907), a Kandinszkij és Franz Marcék "Müncheni Művészek Új Társasága" (1909; kiállításaikon meghívottként Picasso, Braque, Derain, Rouault és Van Dongen is szerepelt). 1910-ben indult az expresszionizmus főszervezőjének, Herwart Waldennak folyóirata, a "Sturm" (Vihar). Ugyancsak fontos szerepet játszott a Marc és Kandinszkij által indított "Der Blaue Reiter" (A kék lovas) almanach.
A Vadak mozgalmának németországi kisugárzásaként jött létre a Die Brücke (A híd), amely a Rajnán túli törekvésekhez akarta kapcsolni a német festészetet. A csoportot 1905-ben alakítja Ernst-Ludwig Kirchner (1880–1938; Cirkuszi lovas, 1914), Erich Heckel (1883–1971; Vörös házak, 1908), Karl Schmidt-Rottluf (1884–1976; Virágzó fák, 1909; Dangasti táj, 1910; Otto Mueller; 1874–1930, Szerelmespár, 1919) és Fritz Bleyl. 1906-ban Emil Nolde, a svájci Cuno Amiet, majd Maz Pechstein és a finn Axel Gallén, 1908-ban pedig Kees van Dongen csatlakozik hozzájuk. 1913-ban ténylegesen feloszlanak.
Átvették a Vadak színkultuszát, ők is a fokozott erejű, harsogó színmegoldást választották, bár műveik szelleme mégis inkább a szecesszió, különösen Munch művészetével rokon. Morális, politikai kérdések foglalkoztatják őket, képeiket gyakran erotika is jellemzi, lásd az expresszionisták realista irányát: Ernst Barlach (1870–1938, Páni félelem, 1912; Koldusasszony lepellel, 1914), Otto Dix (1891–1969; Lens bombázása, 1924; Dix egyben az új tárgyiasságnak: Neue Sachlichkeitnak is képviselője) Käthe Kollwitz (1867-1945) forradalmi, munkástematikájú, realista grafikáit (Parasztasszony, Parasztháború-sorozat, 1908).
Irodalmias mondanivalójukat jobban ki is tudták fejezni grafikai munkásságukban; ők a modern német fametszetművészet megteremtői. Hatott rájuk a kubizmus is, egy ideig a kubizmus és a Vadak művészete közti egységet próbálták megteremteni.
Tanulmányozták a néger plasztikát, amelyet lényegében az európai képzőművészet számára Kirchner "fedezett fel".
Käthe Kollwitz: Éhesek a német gyerekek
A "Die Brücke" e csoportjából szakadt ki és haladt az expresszionizmus felé Emil Nolde (1867-1956). 1908-tól kezdve színei harsogóbbá, formái súlyosabbá válnak. 1909 után nagy vallásos kompozíciókat fest (Utolsó vacsora, Pünkösd, József elmeséli az álmát). Hat rá az maszk egzotikus művészet, igen sok festményén szerepel. 1913-14-ben oroszországi és távol-keleti expedícióban vesz részt, a primitív művészet ekkor még inkább megragadja. Igen jellemző grafikai munkássága is.
Ernest Ludwig Kirchner: Két kokott.
A német expresszionizmus később szerveződő müncheni csoportja, A kék lovas
folyóirat köré tömörülő csoport 1910 körül szintén azt tűzte célul maga
elé, hogy megtisztítsa a művészetet a hozzá nem tartozó, járulékos elemektől.
A felfokozott érzelemvilág kivetítése jellemezte a két csoportot, s mellette
a szinte vallásos hit a művészet társadalmat megváltoztató szerepében, hogy
javítható az elesett rétegek helyzete. Ihlető forrást jelentett számukra a középkori
vallásos művészet és a 19. századi népies szentképek.
Franz Marc: Sárga tehén (1911; Solomon R. Guggenheim Museum)
A német expresszionizmus egyik legjelentősebb alakja Franz Marc (1880-1916) volt. Kezdetben őrá is a Jugendstil hatott, 1907-es párizsi útján pedig Van Goghot fedezi fel. Erősen szubjektív, kissé a misztika felé hajló művész. Igen sok képének tematikája foglalkozik állatokkal, jeleneteit szimbolikussá fokozza ("Kék lovak tornya", "Az állatok sorsa", "Őzgidák erdőben"). A harsogó színekhez vonzódik. 1912 után a kubizmus hatására nagy gondot fordít a konstrukcióra. Saját bevallása szerint a finánc Rouaseau művészete ragadta meg leginkább. A háború alatt festett képeiben ("Tört formák", "Egyszerű formák") az absztrakció felé közeledik. A művészi ösztönösséget hirdette; festészete romantikus, misztikus lelkületének hű tükörképe.
Paul Klee (1879–1940;) a gyermekrajzok ábrázolásmódját vette alapul, s abból kiindulva fejlesztette ki sajátosan egyéni stílusát.
Paul Klee: Új harmónia (1936; olaj, vászon; Solomon R. Guggenheim Museum)
Paul Klee: Arches of the Bridge Break Ranks (1937; Charcoal on cloth, mounted on paper, cloth; Solomon R. Guggenheim Museum)
Paul Klee: Mrs P. arcképe (1936; olaj, vászon; Solomon R. Guggenheim Museum)
Németországban a 20. század második évtizedében az expresszionizmus vált a legjellemzőbb festői törekvéssé. A kubizmus sajátosan francia, a futurizmus pedig olasz művészeti mozgalom volt. Már a Fauves-kör német megfelelője, a "Die Brücke" csoportja is magában hordozta az expresszionizmus csíráit, hiszen Munch, akinek a hatása érződött e mozgalmon, az expresszionizmus egyik előfutára. Ugyancsak hatott az expresszionizmusra Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Ensor és Hodler is, s rajtuk keresztül a szecesszió szimbolizmusa és miszticizmusa.
Kezdetben a szecesszió és az expresszionizmus össze is fonódik, Kandinszkij és Kokoschka korai képei még a szecesszióban fogantak.
Az expresszionizmus a romantika késői változata, s míg a kubizmust a teljes objektivitás, a művészi szubjektumnak a háttérbe vonulása jellemezte, az expresszionizmus a művészi alany néha szinte beteges önkivetítődése; annak a tragikus életérzésnek, szorongásnak a hű tükörképe, amely a háború előtt és alatt az értelmiséget elfogta. Emellett azonban az expresszionista formanyelv dinamizmusa lehetővé tette, hogy ne csak a szorongást fejezze ki, hanem a társadalmi aktivitást vállaló radikális szemléletű festők kezében a kor forradalmi tendenciáit is tükrözni tudja. Így például expresszionista formajegyek jellemzik a kiváló tehetségű
Az expresszionizmus mozgalmától elválaszthatatlan Vaszilij Kandinszkij (1866-1944) neve, hiszen a "Phalanx"-tól a Der Rlaue Reiter"-ig minden avantgárd-törekvés élharcosa, mégis a művészettörténet elsősorban az ún. "abszolút festészet", az "absztrakt művészet" megalapítójaként tartja számon.Már a kubizmusban a természeti tárgyak mindinkább elveszítették jelentőségüket, az ábrázolást a jelek helyettesítették.
Kandinszkij: 28. improvizáció (második változat) (1912; olaj, vászon; Solomon R. Guggenheim Museum)
Ezt a folyamatot folytatta Kandinszkij, aki az 1910-es "Über das Geistige in der Kunst" című könyvében elméletileg is a "tiszta festészet" mellett száll síkra, azt vallja, hogy a festményből minden témát, gondolati anyagot ki kell lúgozni. Ugyanebből az évből való az első teljesen absztrakt akvarellje is. Kandinszkij ekkor úgy érzi, hogy a tárgyak károsak a festészetre: Jellemző absztrakt festményei közül az 1914-es "Kompozíció"-t, a "Fekete ív"-et (1912) kell megemlíteni. Az expresszionista indíték absztrakt kompozícióiban is érződik, festészetét a romantikus drámaiság jellemzi. Kandinszkij a zenéhez akarta közelíteni a festészetet, úgy vélte, hogy a képzőművészetnek is ugyanolyan tiszta, minden naturális utalás nélküli esztétikai hatást kell ébresztenie, mint a zenének. Kandinszkij mellett az absztrakt művészet első korszakába tartozott még a cseh Kupka (1871), aki 1911-12-ben festi a "Fuga piros és kék színben" c. absztrakt kompozícióját, és a már említett Picabia és Delaunay.
