(lat.)
Szócsavarás, a szavak szándékos kiforgatása valódi értelmükből. A hamis érvelést, a körmönfont okoskodást, az értelemcsúsztatást is így nevezi a retorika. A szónoklat egyik fajtája, amelynek irodalmi megjelenése: Mikszáth Kálmán: A Noszthy-fiú esete Tóth Mariva l c. művében Liszy ügyvéd. Azt akarja bebizonyítani, hogy miért kell bizonyos dolgokat, melyek az egyik állami szerv feladatai, más szerveknek átvállalni, ha amazok képtelenek. A bivaly bizonyára erős, uraim, de ha teszem azt olyan merészet ugrana, mint a macska, hát okvetlenül kitörné a nyakát, míg a macskának semmi baja sem esik. ... Azért tehát a merész ugrásokat a macskára kell bízni. ... A parlamentnek felelős miniszterek nem ültetnek olyan fákat, melyek hosszú esztendők múltán tartanak árnyékot vagy hoznak gyümölcsöt, pedig a jövendőkre is illik gondolni egy jól vezetett államban, valamint nem szüntetnek meg olyan bajokat, mik kicsinyek, melyekhez hozzányúlni kényelmetlen, vagy személyükre nézve veszélyes - inkább áttolják a jövendő kormányokre, akkorra, midőn már a bajok nagyra nőnek és magára az államra nézve lesznek veszélyesekké.