Poliszindeton
(lat. polysyndeton)
A kötőszók folyamatos használata, ismétlése; lehet ugyanazon kötőszó vagy különbözők variálódó halmozása; Zaklatottságot fejez ki, pl.: Most tél van és csend és hó és halál.
(Vörösmarty Mihály Előszó);
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús magyar élet. (Ady Endre: Fölszállott a páva);
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt,
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
s minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben... (Juhász Gyula: Anna örök); a bibliai nyelvet idézve ritmikus hullámzást ad a szövegnek pl.
Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és szép voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. (Márai Sándor: Füves könyv).