A szövegben a névszói elemek dominanciája érvényesül. Jellemző a névszói állítmányok, jelzők túlsúlya, a nyelvi kapcsolóelemek hiánya, amelyek folytán állóképszerűvé válik a leírás, lassú tempójúvá az elbeszélés. Pl. Frankhon. Vidám, könnyelmű nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
Masina, csengő, kürt, harang.