Komplex gondolatalakzat, amely a mű tartalmi szintjén érvényesül zenei-ritmikai szempontok és az ismétlés elve alapján. Szűkebb értelemben a mondatok részleges ismétlése, paralelizmus. Ellentét és párhuzam együttesen jelenik meg Petőfi Sándor Szeptember végén című versének kezdő szakaszában: Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.