, repetíció (lat.) ’kettőzés’
Retorikai adjekciós alakzat, a teljes ismétlés fajtája, melyben az ismétlődő egység hangalakja, írásképe és jelentése változatlan formában tér vissza azonos szövegegységen (verssor, tagmondat, mondat) belül közvetlenül egymás mellett vagy egy szó közbeékelődésével. Tiszta formájú gemináció a közvetlen ismétlés, a közbeékelődéses a lazább szerkezet. Pl. Én, én nyomorult, kit az élők kivetettek...