Enthüméma

(gör.) 'gondolat'

1. Tanát Arisztotelész alapozta meg; a szillogizmushoz hasonló következtetés. Abban különbözik a szillogizmustól, hogy következtetéseit pusztán valószínű premisszákból vagy jelekből vonja le, azaz okokra következtet az okozatokból, nem pedig okozatokra az okokból. 2. Olyan retorikai csonka szillogizmus, amelynek nem kell tartalmaznia a szillogizmus minden szükséges alkotórészét. Ezt az alakzatot ezért Quintilianus szónoki szillogizmusnak is nevezi. Teljes szillogizmus pl: csupán az a jó, amelyet senki sem használhat gonosz célra; az erényt senki sem használhatja gonosz célra; tehát az erény jó dolog. Enthümémaként: jó dolog az erény, amelyet senki sem használhat gonosz célra.