Aszindeton
(lat. asyndeton, gör. aszündeton) ‘kötőszó nélkül’
A detrakció esete; a kötőszó elmaradásának jelensége. A pergő, izgatott beszéd jellemzője, stiláris árnyalatot teremtő, érzelmi-hangulati hatást kiváltó alakzat; nyomatékossá, pátosszal telítetté teszi a szépirodalmi szöveget. Pl.
Hallottad a szót: „rendületlenül”? Ábránd, hiúság, múló kegy, javak-
Lenn a sikamló tér....
(Arany János: Rendületlenül); Iramodtam néha,
tátva szám,
nyúltam szúnyog, béka,
pók után
(Weöres Sándor: Az álombeli kutya); A tagmondatok, mondatrészek között elhagyott kötőszó a kapcsolódó nyelvi egységek viszonyát bizonytalanná teszi, ebben rejlik stílushatása. Pl. Következtető vagy magyarázó kötőszó helyezhető el az alábbi idézetben: Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba...
(József Attila: Nem emel föl). Kapcsolatos vagy ellentétes kötőszó volna kitehető: Szeretni tehozzád szegődtem,
te sírkövet faragsz belőlem!
(Nagy László: Vérugató tündér).