Argumentum ad personam
Személyre szabott érv. Pl:
Akár a belső csend fenntartása, kár külellenség elleni védelem forogjon szóban, akár a státus szükségei jőjenek kérdésbe: mindenik esetben csak vagyonos nép segíthet. Következőleg vagyonos néptől a monarchiának félni nem kell. Kettő van, amitől ő retteghet: vagyontalan nép, és oligarchia. Amaz csendrontásra hajlandó, mert állapota kínosan nyugtalanító, vesztenivalója pedig nincs. Emez hatalmas és büszke; s igazgatni akarván, a monarchia jogait örömest magára ruházná által. XVI. Lajos királyi székét Párizs vagyontalan népe dönté fel: Napoleon császári hatalmát a st. germaini paloták birtokosai ásták alá. S ezeken kívül több példákat felhozni szükség-e?
(Kölcsey Ferenc: Az örökös megváltás ügyében); Hibás az érvelés, ha a személy megkülönböztetése, jogtalan, igazságtalan kiemelése vagy elmarasztalása szerepel az ügyben akár a pozitív, akár a negatív meggyőzés eszközeként. Ezt utasítja el Deák: ...nem tekintem ugyan báró Wesselényi személyét, hanem azt, hogy a szó szabadságának nemzeti jussa országunk egyik polgárának személyében megsértetett.
(Deák Ferenc: A Wesselényi személyében megsértett szólás szabadság tárgyában).