Argumentum ad hominem

Az emberre utaló érv: az érvelés nem a tárgy lényegére épít, hanem a vitapartner személyét, tulajdonságait, esetleg személyes érdekeit veszi tekintetbe. (Emiatt hamis is lehet.) A szónok, az író, ellenfelének -ill. ellenszenves szereplőnek- cselekedeteit, szavait is felhasználhatja arra, hogy azokból bizonyítékokat merítsen. Pl. Antonius meg akarja változtatni a közhangulatot, ironikusan hivatkozik Brutusra:

Rómába ő sok foglyokat hozott;
Váltságuk a közkincstárt gazdagítá:
Ez nagyravágyását jelenti-e?
Szegény ha jajdult, Caesar sírt vele;
A nagyravágyásnak nem ily szelíd
Anyagból kéne szerkesztve lenni:
De Brutus mondja, hogy nagyokra tört:
S Brutus becses, derék egy férfiú.