Állandósult szókapcsolat
Frazeológiai elemek; rögzült formájú, változtatást nem tűrő nyelvi szerkezetek. Lehetnek szószerkezetek vagy mondatok. Az állandósult szókapcsolatok fajtái: a szólás, a szóláshasonlat, a közmondás, a szállóige. Képszerűségük révén hatnak. Pázmány Péter prédikációiban: pl.
Amely atya jámbor fiakat akar nevelni, jámbornak kell lenni: mert alma nem esik mesze fájátúl; a bagolynak nincsenek sólyom fiai; hanem amint ember embert, barom barmot nemz: úgy a jó atyák nevelnek jó fiakat...A jó szülék tiszti az, hogy fiokat szájokon hordozzák, megrántsák néha a zabolát, fenyítékben neveljék: és mikor megérdemlik, ne kedvezzenek, ne engedjenek, hanem dorgálják és ostorozzák őket...Vannak oly atyák és anyák, kik úgy bánnak fiokkal, mint a majmok...hogy mikor megkölykeznek, igen nyönyörködnek kölykökben, és szerettekben addig fogdossák, forgatják, nyalják, faggatják, hogy ugyan megölik végre. Ezek is szeretteikben, addig kínyeskedtetik, és gyengéltetik fiokat, hogy szerelmek miatt elvesztik lelkekben és erkölcsökben.
(Pázmány Péter: A fiaknak istenek nevelésérűl) A szónoki beszédekben, általában a nyilvános megszólalásokban állandósult szókapcsolatok: pl. „az előttem szóló...”, „indítványt teszek” stb. kifejezések. A névszó-ige szókapcsolat terjengőssé teheti a beszédet, ezért kerülni kell. Pl.; az indítványt teszek helyett az indítványozom vagy javaslom, a „meggondolás tárgyát képezi” helyett elég a meggondolandó, vagy az „eljárást eszközöl” helyett az eljár, intézkedik. Kossuth Lajos beszédeiben gyakoriak a „szegény hazánk”, „szegény Magyarország” kifejezések.