Akció
(lat. actio)
1. A római jogi kereset legáltalánosabb elnevezése, egyik alapvető jelentőségű intézménye. Celsus római jogtudós szerint:
...jog arra, hogy ami valakit megillet, azt peres úton érvényesítse.
A kifejezés a perkezdő cselekményeket és a peres eljárást is jelöli. 2. Arisztotelész a törvényszéki beszéd (genus iudiciale) azon szakaszát nevezi tárgyalásnak (actio), amelyben a vád és a védelem érveinek együttes alkalmazására kerül sor. 3. A törvénykezési gyakorlatban kialakult műfaj elveit a szépirodalom is alkalmazza: Ez érvényesül, ha az olvasónak kell döntenie jogosság vagy jogtalanság kérdésében a cselekmény egy adott mozzanatában, pl. Fejes Endre Rozsdatemető c. regényében Hábetler János gyilkossága kapcsán. Előfordul, hogy az író elítéli hősét, pl. Garay János A zarándok c. balladájában a címszereplőt: Istennél a bocsánat!
S bűnért irgalmazás;
Csak egy, mit nem bocsát meg...
A haza-árulás!
Más esetben felmenti a bűnöst, majd különféle retorikai eszközökkel él annak érdekében, hogy az olvasó is ossza ítéletét. Példa apológiára (felmentésre) Petőfi Sándor Az apostol című műve, amelyben az író Szilvesztert nem ítéli el amiatt, hogy a hétköznapokban erőtlen, családja pusztulását, szenvedését nem tudja megakadályozni. A hős nagyobb, nemesebb céloknak szenteli életét, a nép boldogságáért vállal minden áldozatot. 4. A színházi nyelvhasználatban az akció a színészi alakítás egyik eszköze. Akció lehet ebben az értelemben a szó, ha kérés, könyörgés, tiltás, ígéret, tiltakozás, hízelgés, leleplezés, csábítás, parancs stb., lehet a mozdulat, például az ölelés, eltaszítás, távozás, stb., az arcjáték, ha vágyat, undort, megvetést, csodálkozást fejez ki. Akció bizonyos szituációban a mozdulatlanság vagy a némaság is. Pl. akció és dikció egysége érvényesül Katona József Bánk bán című drámájában.