Az utójátékok rövid, vidám vagy vaskosan tréfás színjátékok, amelyeket a fő műsorszámként előadott drámai mű után adtak elő. Témájuk, tartalmuk nem kapcsolódik az őket megelőző drámákhoz; feladatuk csupán az, hogy derűs hangulatukkal feloldják a nézők feszült vagy megrendült lelkiállapotát. A reprezentatív európai színjátékok a 18. század végéig hagyományosan kiegészültek ilyen produkciókkal is. Az ókori görög drámai versenyeken bemutatott tragédiákat követően utójátékként adtak elő szatírjátékokat, a római színházban pedig az exodium töltötte be ezt a funkciót. Ilyen utójáték lehetett többek között a klucht, a bohózat, a farce, a pásztorjáték stb.