A tündérjáték szorosabb értelemben a bécsi népszínházak kedvelt műfaja, amely a 18. század végén alakult ki, s a 19. század derekáig élt. A vígoperához közel álló műfaj, amelyben nagy szerep jutott a varázslatos, tündéri vagy boszorkányos elemeknek. A műfaj első nevezetes darabja Philipp Hafner Pikkó herceg, 1793 című műve volt, s ebből a talajból sarjadt ki E. Schikaneder – W. A. Mozart Varázsfuvolája is. A tündérjáték jeles művelői F. Raimund és J. N. Nestroy. A 19. század elején Magyarországon is divatossá vált a tündérjáték Munkácsy János és Balog István műveiben, ilyen jellegű volt Gaál Józef A peleskei nótáriusa, 1838 is.