A tézisdráma (tételdráma, eszménydráma) műfajmegjelölés jelentése ellentmondásos. A legelterjedtebb felfogás szerint az irányműfajok azon alfaja, amely egy konkrét intézmény vagy törvény stb. visszásságait leleplezve annak korszerűbb vagy eszményi rendjére vonatkozó téziseket állít fel, s ezek megvalósítását követeli. A műfaj eredete az ifjabb Dumas azon műveire vezethető vissza, amelyek a legkülönbözőbb társadalmi problémákat illusztrálták drámai történetekkel, s az ezek megoldásait nyújtó tételeket a szerző szócsöveként felléptetett rezonőr magyarázta meg a nézőknek. Az így felfogott tézisdráma körébe tartozhatnak Ibsen egyes művei (Babaszoba, 1879; Kísértetek, 1881; A népgyűlölő, 1882); vagy Brecht alkotásai (Kurázsi mama és gyermekei, 1939).