A szekvencia (latin sequentia 'követés, kíséret') a kolostori irodalom fő műfaja. A 8-9. század fordulóján keletkezett középkori keresztény, latin nyelvű szertartási kórusdal, melyet elsősorban Észak-Franciaország kolostoraiban énekeltek. Kórusok és félkórusok által azonos dallamra énekelt strófapárokból épül fel, később szólóének is illeszkedhetett bele. A klasszikus szekvencia hangsúlyos lejtés nélküli, rímtelen, egyenlőtlen szótagszámú sorokból áll. Az archaikus szekvencia több strófapárból álló hosszabb dallamszakaszait új szöveggel ismétlik. A 12. századra kialakult a reguláris szekvencia, amely szabályos hangsúlyváltó vers, kétszótagos rímekkel. Gyűjteménye a sequentariumvagy prosarium. A tridenti zsinat (1545-1563) négyet tartott meg a mise szertartásrendjében: a húsvéti Victimae paschali laudest, a pünkösdi Veni Sancte Spiritust, az úrnapi Lauda Sion salvatoremet, a gyászmisekor énekelt Dies iraet (ezt 1972-ben kiiktatták); és ezekhez csatolták 1727-ben a hétfájdalmú Szűz Mária ünnepén énekelt Stabat Mater Dolorosát.