A szabad vers mai értelemben olyan költemény, amelynek írásképe versszerűen tördelt, de nem versritmussal, hanem prózaritmussal rendelkezik, esetleg minden ritmust mellőző és rímtelen próza. A ritmikai és más zenei elemeket keverten és kötetlenül alkalmazza, gyakran megtartja a gondolatritmust. A fogalom kezdetben – a 17. századtól – a kötött ritmusok fellazítására, a verslábak, ütemek ingadozó számú alkalmazására vonatkozott. Ma már az ilyen műveket nem tekintjük szabad versnek, megkülönböztetésképp szabadsorú versnek nevezik őket. A szabad vers klasszikusának az amerikai Walt Whitman számít Fűszálak, 1855 című kötetével. 19. századi kialakulásában jelentős szerepet játszottak a szimbolisták, majd kiemelkedőek Apollinaire, Majakovszkij, a szürrealisták alkotásai. A szabad vers ma már világszerte elismert forma. Az 1920-as évek pályakezdői majdnem mind írtak szabad verseket, az 1950-es évektől pedig általánossá vált ez az alkotásmód. Magyarországon kiváló művelője volt Kassák Lajos, a fiatalabb generációból pedig Marsall László, Parancs János, Orbán Ottó, Tolnai Ottó.