A stációs dráma (stációdráma) a drámatípusok egyike. Fő jellemvonása, hogy a felvonásokra tagolt, lineáris haladású drámaformákkal szemben lazán összefüggő jelenetekből (stációkból) áll, amelyek a néző figyelmét nem az események kimenetelére, hanem az egyre új és új nézőpontból megvilágított cselekményre magára irányítják. Első megjelenései a középkori Európa vallásos színjátékai; később a Sturm und Drang jellemző drámatípusává vált. Sajátos kifejlete a 20. században az expresszionista előzményeket is integráló, Bertolt Brecht által kialakított epikus dráma.