A románc (spanyol 'romance') a balladával rokon, elégikus hangvételű, nem tragikus végű epikolírai alkotás, mely a nép- és műköltészetben egyaránt jelen van. A 15. században megjelenő spanyol románc a történelem dicső epizódjait örökítette meg, a 16. századtól kötött, rímes formában. A 20. században lirizálódott a műfaj; e változat legjelentősebb képviselője Federico García Lorca (Cigány románcok, 1928). A magyar irodalomban leginkább Arany János kapcsán említendő (A méh románca, 1847).