A prózavers (prózaköltemény) olyan költői szöveg, amelyet nem verssorokba, hanem próza formájúra tördelnek. Történetileg két fontosabb változata alakult ki: a hagyományos lírai kifejezőeszközöket mellőző, leginkább a példázathoz közel álló forma, amelynek hagyományai a Bibliához nyúlnak vissza; ill. egy tömör nyelvezetű, változatos hang- és gondolatalakzatokat, trópusokat, képeket fokozott mértékben alkalmazó forma. Az utóbbi, a lírai kifejezőeszközöket sűrítetten alkalmazó prózaverstípus a romantika korában formálódott meg (Novalis: Himnuszok az éjszakához, 1800), majd a szimbolistáknál vált népszerűvé. (Baudelaire A fájó Párizs, 1864). Magyarországon elsőként Vajda Péter – a német romantikusok példája nyomán – alkotta meg prózaverseit (A nap szakaszai, 1837; Dalhon, 1838-44). Az 1920-as évektől számos alkotónk ír prózaverseket, köztük Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László.