A propemptikon (görög 'útnak indító') antik eredetű alkalmi költemény, az útnak induló barát vagy kedves búcsúztatása. Jellegzetes motívumai az invokáció, ill. jókívánságok a hazatérésre. A búcsúztató önálló műfajként Alkaiosz és Szapphó lírájában jelent meg, virágkorát a hellenisztikus irodalom korában élte. A latin irodalomban híres Horatius Vergiliushoz, ill. Galateához intézett propemptikonja. A reneszánsz és a barokk irodalmában latin és nemzeti nyelveken egyaránt gyakori. Ide sorolhatók az olyan jellegű részletek is, mint Shakespeare Hamletjében, 1601 Polonius szavai fiához, Laerteshez.