A munkadal a legősibbnek tekintett dalműfaj, az alkalmi líra válfaja; munkavégzés közben énekelt, tartalmában annak élményéhez, s énekének ritmusában is a munkavégzés üteméhez igazodó szöveg. A munkadalok nem szakadtak ki a mágikus világképből, erre utalhat a munkaeszköz második személyű megszólítása és felszólító módú munkára serkentése. Mint a líra minden ősi terméke, a munkadal is összművészeti alkotás: a ritmus a legalapvetőbb eleme; együtt léteznek benne a tánc, az ének, a szöveg elemei, amelyekre jellemző a dramatikus előadás és az elemek kötetlensége. A műfaj nevezetes példája a Plutarkhosz által feljegyzett, Malomdal címen ismert töredék, melyet egy leszboszi rabszolganő énekelt őrlés közben. A középkorból fennmaradt említés szerint hasonló magyar dalt hallott Szent Gellért püspök is: egy szolgálólány énekelte éjjel, miközben kézimalmot hajtva búzát őrölt.