A műfajfogalmak az irodalmi műalkotások csoportosítására szolgáló rendezőfogalmak. Segítségükkel a szépirodalmi szövegeket meghatározott jellemvonások, formai és tematikai szempontok, illetve terjedelmi, valamint funkcionális jegyek alapján különböző csoportokba oszthatjuk be. A műfaj-kategória meghatározásának azonban több akadálya is van, mivel hiányzik az egységes rendszerező elv, és így egymást keresztező szempontok érvényesülnek. A műfajok fejlődnek, átalakulnak, a megszülető új műalkotások folytonosan tágítják a meglevő műfaji kereteket, és gyakran új rendszerező elveket is létrehoznak. Új műfajok keletkeznek, a régiek elhalnak, időnként pedig újjáélednek már kipusztult műfajok. A műfajok összképe pedig igen eltérő nemzetenként, kultúrkörönként.
A műfajok kialakulásában szerepet játszó tényezőket műfajteremtő elveknek nevezzük. Ezeknek a száma nem korlátozható, az irodalmi körülmények változásával új elvek alakulhatnak ki. A legfontosabb műfajteremtő elvek a következők: a nyelvi funkció alakító szerepe, emberi szemléletmódok és magatartásformák, kommunikációs mód, a művészi közlés tartalma és témája, a gyakorlati cél, terjedelmi kötöttségek.
Az újabb műfajelmélet az alapvető műfajokon belül megkülönböztet műfajcsoportokat, amelyek több műfajt foglalnak magukba, a műfajok alosztályaiként pedig alműfajokat és műfajváltozatokat. A szakirodalom szóhasználata azonban nem egységes.
A műfajfogalmak nem érték-, hanem rendezőfogalmak, egyes történelmi korszakokban, egyes kultúrákban mégis léteznek vezető, s ezzel ellentétesen periferikus, sőt irodalomalatti műfajok is. Ezek a kategóriák csak az utókor számára bontakoznak ki, e mellett az értékrend mellett azonban minden korban kialakíthat a hivatalos irodalomszemlélet egyfajta hierarchiát, ami megkülönböztet értékesnek tekintett, azaz kanonikus és kánonon kívüli műfajokat.